Még, hogy a fiukat nem tudják elengedni az anyák, de arról miért nem mesélnek, hogy a lányokra telepednek az anyák és megkeserítik mindenki életét. Én már tudom, nem véletlenek az anyósviccek. Alkoholistát csinált belőlem az a bestia. Jaj, ne kiáltson fel senki, hogy miért beszélek így róla. Aki azt mondja, hogy több tiszteletet érdemel, az próbáljon meg vele élni. Ne többet, csak egy évet. Ma már minden nap ebben a büdös kis kocsmában ülök, és egyik korsót emelem a másik után. Lassan megszokom e miliőt, de mikor belépek, még mindig felfordul a gyomrom. Nem az én világom ez. Magammal beszélgetek. Néznek is furcsán rám sokan, de már nem érdekel. Gyenge vagyok? Kérdezem oly sokszor magamtól, de a válaszom mindig az, hogy ez nem gyengeség ez szeretet. Nagyon szerettem a feleségemet, és még ma is szeretem, de akkora szeretet már nincs bennem, hogy tovább tudjam csinálni. Élni szeretnék még én is egy kicsit. Minden szép volt addig, míg csak ketten voltunk Katával. Boldog házasokként éltünk, de ez csak négy évig tartott. Akkor ugyanis Apósom meghalt. Ó csak élne! Sóhajtok fel minden nap. A temetés után anyósom minden nap ott sírt nálunk. Megértettem, mert nehéz feldolgozni a gyászt, de ő még félév után is sírt egész nap. Mikor egy este vacsora közben előadták ötletüket, hát nem örültem, de rá bólintottam. Az volt anyósom vágya hogy hozzánk költözzön, mert egyedül nem tud élni. Az események felgyorsultak és két nap múlva már véglegesen el is foglalta az egyik szobát, és átvette az uralmat. Hirtelen elfogytak a könnyek, és mint valami katonatiszt kezdett minket irányítani. Leültem a Katával megbeszélni a dolgokat, de nem úgy sikerült, mint ahogyan szerettem volna. Aprócska feleségem felcsattant és sértve érezte magát.

- Most mért bántod a Mamát? Szegénynek nem egyszerű most. Meg kel értenünk őt, és támogatnunk kel. Megsértettél, mert az anyámat bántottad, és ez olyan, mintha engem bántottál volna. Egy anya soha nem akar rosszat a gyermekének, és az én anyám is csak a legjobbat akarja. Jó lenne, ha örülnél ennek.

Mit tehettem? Nem akartam elveszíteni a feleségem és mivel nagyon szerettem, próbáltam jó képet vágni a dologhoz. Nem sikerült, mert minden nap szétrobbantam a dühtől. Nem volt olyan este, hogy ne ért volna valami meglepetés. Még jó hogy napközben nem voltam odahaza, de reggelente is értek meglepetések. Mindig imádtam a fehér alsó nadrágot, de az enyémek kezdtek szürkévé válni. Mikor szóltam, mert azért a véleményemet mindig elmondtam, való igaz fehérré váltak, de olyan hipó szaguk volt, hogy egyszerűen rosszul voltam. Egy héten jó, ha egyszer volt az a vacsora, amit én szerettem. A tévénézést már nem is említem, mert abból akkora viták voltak, de a legnagyobb akkor volt mikor a további viták elkerülése végett vettem egy készüléket a hálóba. Na, akkor kaptam a fejemre, hogy mit gondolok én csak szórom a pénzt. Szerintem nem tudtam volna olyat csinálni, amivel elégedettek lettek volna. Sajnos a Kata is távolodott tőlem. Kevesebb lett a puszi és már nem ugrott a nyakamba esténként. Előtte olyan kis bújós volt, és annyira hiányzott, hogy bújjon hozzám. Vágytam a közelségére, de Ő egyre jobban taszított el magától. Egyre kevesebbet beszélgettünk és Ő egyre jobban kezdte imádni az anyját. Igen imádni. Az öreglány úgy elvarázsolta, hogy marionett bábuként csinálta az én Katám azt, amit kitalált. Próbáltam megfejteni mi ennek az oka és sok fejtörés után rájöttem, hogy a feleségemnek így sokkal jobb, kényelmesebb. Az anyja az összes házimunkát levette a válláról. Sokkal több ideje maradt önmagára a női magazinok olvasására. Ettől valahogy szárnyakat kapott. Egyre gyakrabban fordult elő hogy én értem előbb haza, mert ő különböző okokra hivatkozva késett. Sűrűsödtek a céges bulik. Előkerültek a barátnők. Duplán ideges voltam, mert nem volt elég hogy várnom kellett haza, de még az anyósom csicsergését is hallgatnom kellett, miközben az elszakadt öltönyömre nyuszis foltot varrt, hogy eltakarja a hasadást. Én nem tudom mit gondolt? Talán azt, hogy óvodába járok és a jelemet kel a ruhára hímezni. Most őszintén, normális az ilyen ember? Két kegyetlen év telt el így, mikor egy nap előbb értem haza, mert nem éreztem jól magam. Hasogatott a fejem és lázasnak is éreztem magam. Nagyon nem lepődtem meg ezen, mert szinte mindenki beteg volt körülöttem. Nagyon erősnek kellett volna lennem, hogy egészséges maradjak. Nagyon örültem mikor végre hazaértem. Gondolatban már az ágyban feküdtem, de a valóság más volt. Az én Katám hevesen csókolt egy számomra idegen férfit, jó szorosan magához ölelve. Egyből elöntötte az agyamat a vér. Oda ugrottam és hirtelen mozdulattal elrántottam a férfit a feleségem karjaiból, majd akkorát húztam be neki hogy belefájdult a kezem. Soha nem verekedtem, de akkor éreztem meg kel tennem.

-  Mit csinálsz Te állat?- szólt a feleségem.

-  Szerinted? Malmozok. Mit csináltál? Megcsaltál? Ezért szépítgeted magad állandóan? Anyád hol van? Elküldted moziba?

- Anyám a szobájában van.

- Nem mondod? Tartotta a gyertyát talán?

Úgy rúgtam be az ajtót, hogy azt hittem beszakad. Egyből rohantam anyósom szobájába.

- Mit képzel maga? Nem unja, még amit csinál? Belehajszolta a lányát egy kapcsolatba? Hogy tudta végig nézni?

- Neki is jár a boldogság, ha már Te nem tudod boldoggá tenni.

- Miről beszél maga? Boldogan éltünk, míg ide nem jött.

- Boldogan? Te szerencsétlen még arra is képtelen voltál, hogy összehozzatok egy gyereket. Milyen férfi az, aki még gyereket sem tud csinálni?

- Miről beszél, hisz nagyon jól tudja, hogy a lánya nem tud kihordani egy terhességet. Nem tehet róla, és én ezt tudtam is mielőtt elvettem. Soha ebből nem volt gond közöttünk. Azt viszont már nem tűröm el, hogy ezért is engem hibáztasson és asszisztál a lánya félrelépéséhez. Milyen ember az ilyen? Most itt a vége. Maga két nap alatt költözött ide akkor az elköltözésre is elég lesz két nap, de a lányát is vigye magával.

- Hisz ő a feleséged!

- Csak volt. Vége!

El is költöztek, mert mit tehettek volna, hisz a ház az enyém volt, de egy életre sebet hagytak bennem. Na, iszok még egy korsóval.