Rózsaszirmot szórtam eléd,

és köveket kaptam vissza.

Nem mondom, hogy nem fájt,

Ó, dehogy nem,de

csak halkan suttogom a fájdalmat,hogy

Te ne halld meg,mert

azt akarom, arcomon mosolyt láss,hisz

kőzápor után, könnyet vársz.

Örömöd, ne legyen teljes,

ezért, azt akarom, ne lásd, hogy

a kövek által meghal egy lélek.

Ezt, a boldogságot, már nem adom meg neked.

Küldök feléd inkább százezer rózsaszirmot,

hogy köveid megszelídüljenek,és

egyszer talán ráébred lelked arra,hogy

virágot kővel összetörni,

kegyetlen dolog,

mert a virágnak az a dolga,hogy ragyogjon, és

ne porba hullva zokogjon.