Vannak mosolyok, amelyekre sokat kell várni, de egyszer eljön a pillanat, mikor a várt mosoly megjelenik és feledtet minden gondot, bánatot. Mai történetünk is egy ilyen mosolyról szól.

Minden nő szeretne gyereket, én azt hiszem és csodálatos dolog az, mikor két ember szerelméből megszületik. Bárcsak ilyen egyszerű lenne számomra. Számunkra, nem volt az. Három évig jártunk Gyurival, miután összeházasodtunk. Tervezgettük a jövőt, amiben mindkettőnk számára a legfontosabb a gyerek volt. Egészséges, szép gyermeket szerettünk volna, ezért időben abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Egészségesen étkeztem, sportoltam és vigyáztam magamra. Boldog voltam, de boldogságom csak addig tartott, míg öt hónap próbálkozás után, meg nem állapítottam, hogy megint nem vagyok terhes.

A párom nyugtatgatott, de én egyre nyugtalanabb lettem. Orvosi vizsgálatok követték egymást és két sikertelen beültetési kísérlet. Mindenki nyugtatgatott és tanácsokkal látott el. Én, meg csak sírtam napokon át. Nem akartam elhinni, hogy velem történik mindez. Barátnőm, már a karjaiban ringatta Blankát, én meg csak szenvedtem. Mindent kipróbáltam, mit csak hallottam. Gyógyteákat ittam, de már reményem sem volt.

A házasságunk megromlott, mert Gyuri azt mondta, ő egy nyafogó, síró nővel nem tud együtt élni. Számára is fontos a gyerek, de azért így nem élhet le egy életet, hogy állandóan csak ez legyen a téma. Próbált meggyőzni arról, hogy más szép is van az életben és keressük meg, de engem nem tudott meggyőzni, mert gyerek nélkül ugyan mi értelme lenne. Hónapokig martuk egymást, mikor egy napon szépen összepakolta a cuccait és azt mondta, elég volt, elköltözik. Könyörögtem, sírtam, ne tegye, de nem tudtam meggyőzni. Akkor, úgy éreztem, semmit nem ér az életem, mert azt is elveszítettem, akit szerettem. Nagyon nehéz volt nélküle. Oly sokszor kezembe vettem a telefont, hogy felhívom, de aztán meggondoltam, mert tudtam, hiába ígérném meg, hogy megváltozok, úgy sem tudnék.

Begubóztam, és csak teltek, múltak a napok. A születésnapom volt azon az estén, mikor könnyes arccal pattogatott kukoricát ropogtattam és arra gondoltam, milyen szép születésnapom is lehetne. Mikor csengettek, először nem akartam ajtót nyitni, mert senkit nem akartam látni, de mégis elfordítottam a zárban a kulcsot és alig hittem a szememnek. Gyuri állt ott egy nagy csokor rózsával. Isten éltessen, mondta és én a föld legboldogabb embere voltam.

Akkor sokat beszélgettünk és rájöttünk, nem tudunk egymás nélkül élni. Én megígértem, hogy megpróbálok megváltozni és csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Édes volt a kibékülés. Hónapok teltek el a születésnapom után és kezdtem elfogadni, hogy gyerek nélkül is boldogok lehetünk. Következő évben életem legszebb születésnapi ajándékát kaptam. A terhességi teszt egy baba érkezését jelezte. Nem akartam elhinni, mert már teljesen lemondtam róla. Az örömbe egy kis félelem is vegyült, mert ott volt, hogy talán nem tudom kihordani. De sikerült.

Boldog terhességet, egy csodálatos kislány születése koronázta meg. Arcomra akkor olyan óriási mosoly került, mint még soha. Azóta tudom, bármi megtörténhet az életben és, amiről azt hisszük, lehetetlen, az valósággá válik, nagy mosolyt varázsolva arcunkra.