Mondd, tudnál szeretni?

Szíveddel magadhoz ölelni?                                          

Én, szeretlek rég csak féltem kimondani még,

mert talán öreg vagyok már a szerelemhez

és talán kinevetsz, ha bevallom,

szeretlek régóta.

Testem üdesége tovaszállt.

Arcomon kisebb, nagyobb ránc.

Lábaim sem olyan fürgék már,

de szívem úgy érez irántad,

mint még soha nem érzett,

mert oly hevesen dalolja,

szeretlek, úgy ahogyan még senkit soha.

Mondd, tudnál szeretni?

Őszülő hajszálaimat nem észrevenni?

Nevető ráncaimat előcsalogatnád,

hogy együtt nevessünk azon,hogy

arcomon maradt a boldogságunk örök lenyomata,

apró kis ráncokat formálva?

Öreg kezem, ha fázna, mondd, melegítenéd?

Én melegíteném kezed, kezembe fogva.

Ölelnélek magamhoz.

Csókolnám ajkad elpirulva,

mert öreg testem olyan hevesen szorítana,

mint ahogyan egy ifjú kéz tud csak szívvel ölelve.

Sétálnál velem kézen fogva?

Én sétálnék veled boldogan mosolyogva.

Esténként betakarnálak, miközben hozzád bújnék,

és füledbe azt súgnám, szeretlek rég.

Szabad utat engednék a vágynak,

még akkor is, ha már nem

vagyok az a vadóc fiatal.

Reggel a nappal együtt simogatnám arcod,

míg ki nem nyitod szemed,

mert akkor rám mosolyognál tudom,

és én érted mindent megtennék,

mert szeretlek rég.

Mondd, tudnál szeretni?

Orvosod lennék, ha beteg lennél,

és szeretetemmel gyógyítanálak,

mert minden gyógyszernél többet ér

egy szerető szív.

Mondd, tudnál szeretni?

Kinyújtom feléd kezem és szívem.

Mondd, megfogod öreg kezem?