- Szia, Évikém! Rég láttalak. Jól nézel ki. Fiatalodtál vagy öt évet. Mi újság, mesélj!

- Szerbusz, Katikám! Nem sok minden történik mostanában. Beugrottam gyorsan egy-két dolgot venni, aztán rohanás. Tudod, az örök rohanás.

- Így vagyok ezzel én is. Szép lett ez a közért, most, hogy felújították. Igaz, nem nagyon tudok vásárolni, mert nincs miből. Most is csak kenyeret vettem. Látom, nálad meg csak liszt van. Lapos a ti pénztárcátok is?

- Lehetne vastagabb az biztos. Nem bánnám, ha nehezebb lenne.

- Kenyeret nem kell venned? Már csak azért kérdezem, mert én mindig elfelejtem. Most, azért nem felejtettem el, mert másra nincs pénzem. A múltkor is, mikor fizetéskor bejöttem, addig bóklásztam, míg mindent vettem, csak kenyeret nem.

- Mi sütjük a kenyeret.

- Na! Csak nem kemencéd van a panelban?

- Nem! Kenyérsütő gépünk van.

- Mázlista!

- Szerinted! Én, nem vagyok így feldobva tőle.

- Miért? Nem jó?

- Jónak jó, csak tudod, a születésnapomra kaptam.

- Na és?

- Most őszintén, ki örül annak, ha a születésnapjára ilyesmit kap?

- Én, nagyon tudnék örülni. Nekem, soha nem vett még semmit születésnapomra a Pista. Mindig kapok egy szál rózsát és bontunk egy üveg pezsgőt, és kész.  Ó, hallod, én a Pistám nevét a konyha falába vésném, ha ilyet venne nekem.

- Na, nem csodálkozom, hogy olyanok a férfiak, amilyenek. Ilyen hibbant nők, mint Te is, megzavarják az elméjüket. Egy születésnapi ajándék legyen személyre szóló nálunk is azért lett kenyérsütő, mert a Géza áradozott róla, hogy milyen jó, mert több kolléganőjének is van. Ecsetelte hónapokig, hogy milyen jó lenne nekünk is egy, mert gazdaságos és olyat sütünk vele, amilyet akarunk. Akár, medvehagymásat is. Nem vitatkoztam vele, mert valahol igaza volt, de, hogy pont születésnapomra vette meg, az fájt. Valami személyes dolgot akartam, és azóta nem is adtam neki puszit, mert úgy megharagudtam rá. Most, viszont szinte örülök, hogy találkoztam veled, mert rájöttem, nem is az én párom tehet arról, hogy nem voltam boldog a születésnapomon.

- Mit fecsegsz itt össze?

- Most már tudom, hogy valószínűleg olyan kolléganőjét kérdezte meg, mint Te, hogy mit vegyen nekem szülinapomra, és azt válaszolta: vegyél kenyérsütőt. Világos minden, mert ugye, a férfiak tanácstalanok ilyen ügyekben.

- Inkább örülnél, hogy vett valamit, mint itt agyalsz ilyeneken.

- Nekem ne valamit vegyen, hanem azt, amire vágyom. Most bocs, futok, mert adnom kell az én nagy mackómnak egy nagy csókot.

- De, sürgős lett!

- Az. Mert, most már tudom, a nők miatt van az egész!

- Te nem vagy frankó, az biztos!

- Tudod kedves, a férfiak olyanok, amilyenné mi tesszük őket, de nem részletezem, mert nekem most csókolnom kell a párom. Szia!