Kriszta, gyorsan kaptam magára a ruhákat, hogy nyitásra odaérjen az üzlethez. Még a kávét is kihagyta, mert fontos volt, hogy ma a vágyott terméket beszerezhesse. Kilépve a kapun órájára nézve megnyugodott, mert látta, hogy időben odaér. Hirtelen viszont elfogta az aggódás, mert mi lesz, ha nem kap? Az nem lehet. Gondolataiban elmerülve gyorsan szedte lábait. Alig akarta meghallani a telefon csörgését. Hosszasan csörgött már mire előhalászta a készüléket

-Hahó!

-Szia, Mikor találkozzunk?

-Jaj! El is felejtettem, hogy találkozót beszéltünk meg. Délután találkozhatunk, mert most dolgom van és ez nem halasztható.

-Valami gond van?

-Lesz, ha nem kapok!

-Mit nem kapsz?

-Nem hallottad a híreket? Hiány lehet, és ha lesz is elég akkor is elég borsos lesz az ára.

-Nem hallottam.

-Most, már akkor tudod.

-Tudom, de mi az, ami miatt ennyire aggódsz?

-Sietek megvenni az ünnepi csomagolópapírt, mert hogyan nézne az már ki, hogy csomagolás nélkül adom át az ajándékot. Az, nem történhet meg. Gyere te is gyorsan. Te nevetsz rajtam?

-Nem nevetek csak mosolygok. Tudod, ez engem nem izgat, mert én nem csomagolom az be az ajándékokat.

Még ilyet. Maradi vagy nagyon, vagy olyan rosszul álltok anyagilag hogy nem telik ajándékra?

-Az, igaz hogy kevés a pénzünk és ajándékra nem is nagyon tudunk költeni, de nem is bánom, mert végre olyan lesz, az ünnep amilyennek lennie kell.

-Kicsit bővebben. Mitől lesz ünnep, ha nem lesz ajándék?

-Attól. Sokat eszembe jut nagymamám története, mikor arról mesélt, hogy milyenek voltak az ünnepek ajándékok nélkül

-Nem is tudom elképzelni. Milyen lesz akkor nálatok az ünnep?

-Főzök valamit. Valami olyat, amit mindenki szeret, és együtt töltjük az ünnepeket.

-Ajándék?

-Az egymással töltött idő, az ölelés. Egyszóval szeretet. Tudod, lassan elfelejtünk már szeretni, pedig ez a legszebb ajándék, amit az ember adhat.

-Ennek fognak örülni?

-Bízom benne, de ha másként lenne, akkor drága ajándékoknak sem lenne értéke. Ne azért szeressünk, mert csili- vili ajándékokat remélünk érte. Most, így legalább fény derül arra, hogy kinek mit érek. Lelkem ölelésébe csomagolom a szeretetemet, és azt adom annak, aki elfogadja és örömmel fogadja.

-Nem értelek, és igazából nincs is időm erre, mert rohanok. Még, ma meg kéne vennem a csomagolópapírokat. Számomra fontos, és ezt nem hagyhatom ki. Mikor futunk össze? 

-Majd hívlak. Most, csak fuss vágyaid után. Én, úgy érzem jól döntöttem, hogy a szeretetet választottam még akkor is, ha maradinak tartasz, mert sok mindenre fény derül. Szép ünnepeket. / Katt./

Kriszti, döbbenten nézte néma telefonját, és nem is igazán értette, hogy barátnője miért tette le olyan gyorsan. Nincs is időm ezen gondolkodni, motyogta, majd gyorsan elindult a színes csomagolópapírok felé.