Repülnek az évek.

Gyorsan véget ér az élet.

Ami, ma a jelen, az holnap,

már csak a múlt.

Maradnak az emlékek, és

talán egy- két barát, akik,

úgy szeretnek, ahogyan vagy, és

nem akarnak megváltoztatni téged.

Hálás lehetsz a sorsnak, ha

megadja ezt neked.

Minden évvel bölcsebb leszel / remélem/ és

talán megérted, hogy a legszebb érték a szeretet,

ami lassan feledésbe merül,

mert sok a gáncs a gyűlölet.

Miért van ez így? – kérdezem napjában ezerszer.

Miért dobjuk el azt, ami a legszebb, és

miért okoz boldogságot az, ha bánthatunk valakit?

Olyan erőket hagyunk futni,

amitől szárnyra tudnánk kapni.

Erőt tudnánk adni, annak, aki beteg, és

reményekkel töltenénk fel minden magányos szívet.

Oly kevés kéne a boldogsághoz, én mondom, mert

egy csipetnyi szeretet is megváltoztatná a világot.