Nézel rám, mint

naiv kis lényre,ki

elhiszi minden szavad.

Boldog a lelked, mert

bármit mondasz,

nem cáfolom meg.

Csendben bólintok csupán, mert

mit is mondhatnék?

Hamis szavaidra,

mit is válaszolhatnék?

Miért szóljak?

Vitát miért szítsak,

hisz ha elmondanám,

amit érzek, és gondolok,

egyből haragos lennél, és

emelt hangon, dacosan felelnél, hogy

szavaidban kételkedni mertem, mikor

igaz minden szavad, csak

én, nem hiszek neked.

Közben, észre sem veszed,

hogy szavaid és tetteid,

egymásnak ellentmondanak.

Így, megértően bólogatok csupán, és

csend a válaszom,ami elég beszédes, csak

Te nem hallod meg, mit üzenek vele, neked.