Ajándékba adtak.

Ó, de boldog voltam,

mikor, a virágosnál a fiúnak,

rám esett a választása.

Mosolyogva mentem vele.

A szeme ragyogott a lánynak,

mikor  meglátott, mert szereti a virágot.

Tőlem jobban csak a fiút szereti,

ki a virágot adta neki.

Azt, hitte a szegény lányka, hogy

boldogság költözik a házába.

De, sír szegény reggel óta.

Könnyei nem apadnak.

Bús szemével, rám néz néha, és csak

annyit mond:Te voltál, az utolsó ajándéka.

Letörölném arcát, ha lenne kezem.

Magamhoz ölelném, de nem tehetem.

Úgy, dalolnék egy dalt, amitől boldog lesz majd.

De, hangom nincsen.

Így, vele maradok, amíg csak tehetem, hogy

érezze, én szeretem.