Szívednek csücske voltam.

Gondjaidnak, vállam adtam.

Könnyeidet letöröltem.

Örökké aggódtam érted.

Veled sírtam, mikor fájdalmadat láttam.

Jó szorosan magamhoz öleltelek, hogy

érezd, ott vagyok veled.

Erőt adtam a gyenge napokon.

Vidámságot csempésztem a szürke télbe.

Kinyitottam az ajtót, ha kopogtattál.

Meghallgattalak, ha arra vágytál.

Asztalt is terítettem, ha éhes voltál.

Szeretettel sütöttem kalácsot, hogy

elűzzem bánatod.

Meleg otthont teremtettem, hogy érezd

van, ahol nagyon szeretnek téged.

Meséltem az életről, hogy milyen szép is lehet,

hogy, Te is álmodhass egy szép világot magadnak.

Olyat, ahol tiéd a főszerep, amiben boldog lehetsz.

Nevetésed, ajándék volt lelkemnek, mert

tudtam, ha önfeledten nevetsz, akkor boldog vagy.

Meghallgattad a mesém, mert napról,

napra, több lett a nevetés,és

úgy ragyogott az arcod, mint a napos ég.

Tudtam, megtaláltad utadat, és rabul ejtették szíved.

Magamban suttogtam csupán,

menj szívem, add szíved.

Itt, véget ért a szerepem.

Szerettem volna betölteni a szíved, de

csak a csücske jutott nekem,de most ezt is visszaadom,

hogy boldogságod ne árnyékolja be semmi, és

teljes szívvel tudj valakit szeretni.