Zsebkendőjére csomót kötött. Úgy, ahogyan hosszú, hosszú éveken át tette, mikor valami fontos dologra akart emlékezni. Még apjától tanulta, hogy a zsebkendő, arra is jó, hogy fontos dolgokra emlékeztessen. Butaságnak gondolta mindig, hisz oly sokszor előfordult, hogy csak nézte, nézte a csomókat, de hogy mire kellett volna emlékeznie az nem jutott eszébe. Akkor, jókat nevetett ezen, de most idegessé vált, mert tudni akarta, miért vannak azok a csomók a zsebkendőjén. Minél jobban szerette volna tudni a miérteket, annál távolabb került a választól. Egy idő után feladta, mert a tehetetlenség könnyei mosták már arcát. Könnyes arcát a zsebkendőjébe törölte, majd gyorsan a zsebébe rejtette. Felnézett, és olyan idegennek tűnt minden. Az ajtó felé indult, hogy kijuthasson az idegen világból, de a zárral nem boldogult. Nem akart elfordulni a kulcs a zárban. Egy ideig próbálkozott. Kevés sikerrel. Megállt egy percre, majd erősen ütni kezdte az ajtót, közben kétségbeesetten kiabált:

• Engedjenek ki! Segítsen valaki! Fogva tartanak! Elraboltak! Az életemet akarják!

Remegett az üveg, harsogott a fa. Ébredésre bírva a ház lakóit. A szomszéd Géza, gyorsan nadrágot húzott a pizsamára és elindult a zaj irányába. Szegény, csak ez jutott eszébe, mikor meglátta ki az, aki segítséget kér. Gyorsan visszaszaladt a lakásba, hogy szóljon a feleségének.

• Zsóka! Hívd a mentőket és a Pistát. – majd futott vissza, hogy segítsen Piroska néninek.

Micsoda élet, micsoda sors, kavarogtak fejében a gondolatok. Piroska nénit mindenki nagyon szerette a házban, mert egy nagyon bölcs és okos asszonynak tartották. Mindenkihez, mindig volt egy jó szava és mindenkit megajándékozott egy mosollyal. Szeretettel figyeltek rá a lakók mindig, de a járvány ezt is megváltoztatta. Nőtt az emberek között a távolság és felé is kevesebb figyelem áradt. Azt észrevették, hogy valami nem stimmel Piroska nénivel, mert volt, hogy nem ismerte meg azt, akivel a lépcsőházban találkozott. Egyszer a harmadikon lakó Bélát, fiamnak szólította és magához akarta ölelni. Régen, sok időt töltött a gangon lévő virágok gondozásával, de két éve már csak kórók azok.  Nem virágok. Voltak jelek, hogy valami gond lehet, de mindenki a saját életére koncentrált azokban a hónapokban. Pista, a fia sem kereste. Csúnyán összevesztek, úgy két éve. Először nem is akarta elhinni a ház, hogy onnan jönnek a hangok. A vita után, még sokan megálltak, hogy erőt adjanak az öreg hölgynek, de aztán szépen bezárták az ajtókat. Mi is váltotta ki a heves vitát két olyan ember között, akik olyan nagyon szerették egymást, hogy leírhatatlan? Mi tudta tönkretenni, azt a csodálatos anya –fia kapcsolatot? Gizi. Röviden, csak ezt lehetne válaszolni a kérdésre. Gizi, a Pista barátnője volt. Azóta, talán már a felesége. Elég határozott egyéniség volt és a Pistát úgy csavarta az ujjai köré, ahogyan már elképzelni sem lehet. A vita azért pattant ki, mert Gizi, szemet vetett a lakásra. Az volt a terve, hogy idősek otthonába küldi Piroska nénit és ők beköltöznek a lakásba. Ezt, az elképzelést vázolták azon a napon, mikor a heves vita kipattant. Piroska, határozott nemet mondott.

• Nem vagyok magatehetetlen vén trotty, hogy valami lehetetlen helyre vigyetek. Halálom után, majd beköltöztök. Hála égnek, van hol laknotok.
• Megbánja még ezt anyuka! Ígérem, soha nem nyitom magára az ajtót, ha most nemet mond.

Talán, ez volt az utolsó mondat, amit az anyja hallott, mert betartotta szavát és a szülői ház ajtaját azóta bizony nem nyitotta ki.

Mélységes fájdalmat érezhetett a szerető anya szíve, mert nem nagyon mutatkozott már a házban az eset után. Igaz, ezen nem nagyon lepődött meg senki, mert a járvány miatt másokis ezt tették. Beteggé tette a fájdalom. Belezavarodott a fia elvesztésébe. Úgy, teltek a hónapok, hogy azt sem tudta él vagy hal a fia. Ismerve őt, órákon keresztül imára kulcsolt kézzel kérte a jó Istent, hogy fiának ne legyen semmi baja. Csomókat kötött a zsebkendőjére, hogy eszébe jusson, mit kell mondania a fiának, ha meglátogatná őt. Gyűltek a csomók és megszámlálhatatlan zsebkendő pihent a karos fotelban. Most, találkozni fog anya és fia, de lesz e benne öröm vagy csak fájdalom, azt senki nem tudja. Megismeri e szeretett fiát még? Pista, mit fog érezni? Nehéz percek, nehéz pillanatok, de egy biztos, már semmi nem lesz olyan, mint rég.