Milyen lesz az ünnep?

Fájó vagy édes?

Magányos, vagy boldogsággal teli?

Ki ül majd az ünnepi asztalhoz,

és ki marad majd távol?

Kiért aggódunk majd, és kit siratunk?

Halat eszünk, vagy csak kenyeret?

Ó, Istenem, lényegtelen, csak szeretet legyen!

Édes szaloncukroktól reméljük majd a boldogságot,

vagy igazán boldogok lehetünk,

mert akiket szeretünk, azok ott lesznek velünk?

Miről lesz emlékezetes az idei bejgli?

Talán attól, hogy olyan finom volt, hogy megette mindenki,

vagy sírva majszoljuk majd, emlékeket idézve,

hogy milyen jó is volt együtt lenni valaha?

Szavak kellenek, legyengült lelkünknek.

Ölelés kell, és szeretet, mert erről szól az ünnep.

Talán, idén megtaláljuk az igazi értékeket,

és rádöbbenünk arra,

hogy nem a szép masnival átkötött ajándékok

tesznek boldoggá minket, mert az igazi ajándék,

az a láthatatlan valami, amit eddig csak kergettünk,

és tárgyakba rejtve reméltünk.

Idén, egy ölelésnek is úgy fogunk örülni,

csak a terített asztalnál legyen ott mindenki.

Ó, Uram! Milyen lesz az ünnep?

Boldog vagy könnyekkel teli?

Sírunk Uram, ha akarod,

de mi csak boldogság könnyeket akarunk.

Borítsd be fénnyel a földet az ünnepekre Uram,

és mutass utat, hogy mindenki szeretni tudjon.

Tudjuk a rosszat feledni Uram.

Tudjunk megbocsátani.

Gyógyítsd be sebeinket Uram,

és add, hogy itt legyen mindenki.

Égi sétányaidra, ne vigyél már senkit.

Gyógyítsd be testi, lelki sebeinket.

Uram, én ezt kérem.

Milyen lesz az ünnep?

Fájó vagy édes?