Azért írok még gyorsan, mert tavaly elég rosszul alakultak a dolgok, ha jól emlékszem. Azt már pontosan nem tudom, hogy mi is volt a pontos oka annak, hogy nem jutottál el minden otthonba, mert ott fonalat vesztettem, mikor azt mondtad, hogy sok a dolgod, mert csomagolod a szeretetet. Ami, nem is egyszerű dolog. Na, nem is irigyeltelek érte akkor, mert úgy becsomagolni a legszebb érzést, ajándékot, hogy mindenki értse, hogy ennek van a legnagyobb értéke, bizony nehéz, de visszatérve. Pont ezért arra kértél mindenkit, hogy vegye át a helyed és ajándékozza meg azt, akit szeret. Komolyan is vették az emberek, mert egyből terveket szőttek, listát írtak. Plázába rohantak, ahol taposták egymást, hogy nekik is maradjon abból, amit mindenki vesz. Őrület! Izzadt homlokok, anyákat emlegető mondatok. Két kézben alig elférő csomagok. Na, volt harc rendesen, de küzdött mindenki, mert neked meg akart felelni. Legalábbis, ami az ajándék részét illeti. Aztán az áldatlan nagy rohanásnak vége lett, mert elérkezett az ünnep. Össze is jött a családok zöme. Finom falatok kerültek az asztalra. Tudod, a szokásos ünnepi vacsora. Volt süti is bőven. A fenyőfa is állt, nagy nehézségek árán, mert ha te tudnád, hogy mennyi vita előzte ezt meg, akkor én mondom, bele is pirulnál. Nem is egy asszonyka kapkodta a nyugtató pirulákat ám, hogy oldja a feszültséget és időben kész legyen. Na, és a kedves anyóshoz is kedves legyen. Mert, szeretet ide, szeretet oda. Nehogy azt gondold, hogy itt a családokban mindenki szeret mindenkit. Ó, dehogy! Sok a gond, de mindenen túl, végül minden a helyére került. Szépen mosolyogott is a család minden tagja egymásra. Bár, ha a belső, ki nem mondott gondolatokat is hallhattuk volna, akkor egyből halványult volna a fény a fenyőfán. Asztalokhoz is ültek szépen, mert első és fontos feladat, hogy tele legyen a pocak, mert akkor minden szebb és nyugodtabb. Volt, aki dicsérte az ételt, de volt azért kellemetlen pillanat is, mikor valaki szálkásnak találta a halat / aki csinálta az, azt gondolta, hogy ó, csak akadna a torkodon a falat /Vagy éppen, mikor valaki kevesellte a töltött káposztában a húst. De, végül is mondhatjuk, hogy mindenhol elég békésen ért véget a vacsora. Jöhet az ajándék! Ó, te Jézuska! Dobozok halmaza, színes papírba csomagolva. ilyen, olyan színes masni. Ekkor még mosolygott mindenki, mert azt hitte, hogy azt kapja, ami a lelke vágya, de nem ilyen egyszerű ez, az élet, mert jöttek még meglepetések. Volt sok olyan család, ahol géppuskát kapott a legkisebb fiú.  Ő, még örült is, mert jól tudja majd kergetni vele a galambokat. Bár, valami komolyabb darabra vágyott, mert ez olyan gyerekes, de hát mit is tehet? Ez van. A nagyobbacska fiúcska, ilyen, olyan flancos videó játékot kapott, ahol az volt a lényeg, hogy lőjél szét mindenkit, mert a legnagyobb harcos te vagy. A papa, önvédelmi fegyvert kapott. Bár lelke másra vágyott. Az ajándékba rejtett célzást is értette. Nem véletlen ez, de meddig fognak még arra emlékezni, hogy a tyúktolvajt nem sikerült elfognia. Na, majd, most! Az anyukák parfümökben úszkálhattak, illatos kádban fürödhettek a fürdőbombák által. Kisebb ajándékkal is beérték volna, már ami a csomagolást illeti, hisz minél kisebb az a doboz, annál értékesebb, de aranyat csak a fán láttak és az is dió volt. A kislányok baba összeszerelő csomagokat kaptak. Mégis csak fejleszti a kézügyességet. Izgalmas feladat, mondhatom, összerakni a darabokban lévő babát és nem összecserélni a kezét, lábát. Nagyra is kerekedett a papa szeme, mikor az aprócska lányka azt kérdezte, papa, engem is így raktatik össze? A papa zavarában, gondolkodás nélkül azt válaszolta: Mi ügyesek voltunk, és a kicsomagolástól számítva, öt perc alatt össze is raktunk. Na, tessék! Ezen a válaszon gyötrődhet a gyerek, de ebben a rohanó világban, öt perc és kész a gyerek. Van még szerelemgyerek? Mindent rohanva csinálunk, ebben a világban. A nagymama, okos telefont kapott, mert ilyen nagygombos valami készüléket venni ciki lenne. Most az okos teló a nyerő. Nézte is a nagyi. Úgy tetszett is neki, de a neve szíven ütötte, és a vejétől azt kérdezte:

-          Fiam! Milyen telefon is ez?

-          Okos, okos telefon anyuka.

-          Figyelj fiam! Én megértem, hogy öregszem és felejtek is már, de ennyire vészes a helyzet, hogy már egy okos telefon kell, hogy élni tudjak? Nekem elég lett volna az is, ha együtt vagyunk és beszélgetünk.

-          Jaj! Anyuka, maga semmit nem tud értékelni és mindenben a rosszat látja. Tudja, hogy milyen sokan boldogok lennének, ha kaphatnának egy ilyen készüléket. Maga, meg csak morog.

-          Elég nekem az, ha szerettek.

Itt, már egyből két ember volt morcos, mert a férj a feleségének támadt, hogy látod, mondtam, hogy az anyádnak semmi nem jó. Kidobtunk egy csomó pénzt és még nem is tetszik neki.

-          Tiszteld anyámat, kicsit.

-          Ó, hagyjál már!

Egyre jobban kezdett tombolni a szeretet, mert mindenki kicsit ferde szemmel nézett a másikra. Na, nem is nagyon ölelték már egymást. Inkább bedobtak egy kupica pálinkát, hogy oldják a feszültség fokát. A nagypapának ez sem volt elég erős. Meg is jegyezte. A pálinka foka, erősebb is lehetne! Igazából a horgászbot miatt volt ideges, amit kapott. Azzal adták át neki, hogy amíg horgászik, addig majd lefoglalja magát és csendben marad, amire mindenkinek nagy szüksége van. Szép volt az este, szebb már nem is lehetne. Mindenki szépen elrakta, amit kapott, majd leült csendesen és azon gondolkodott, hogy mi a fenének költöttem ennyit, ha senki nem értékelt semmit? Majd jövőre másként lesz, fogadta öreg, fiatal. De, attól félek ismétlődni fog minden. Igaz kicsit más ez az év, mint az előzőek voltak, de már megint tele minden pláza. Ég az emberekben a vásárlás láza, pedig az idén azt üzented, hogy vigyázzatok egymásra és szeressétek egymást. Úgy érzem, hogy olyan hangos az ünnepi zene, hogy nem akarja meghallani senki sem. Ezért mondom Jézuska, hogy kell az a sok szeretettel teli csomag, amit nekünk szántál, mert ha így haladunk, soha nem lesz szép ünnepünk. Nagy a valószínűsége, hogy idén virtuálisan találkozunk majd családunk több tagjával és már előre tudom, hogy milyen fájdalmas lesz, de talán megértjük végre, hogy milyen nagy érték is a szeretet. Kemény lecke lesz.