Tétován bolyongtam azon a délutánon. Gondolataimban az óceán és az a lány, ki összetörte szívem. Akit imádtam délelőtt és délután és minden nap hajnalán. Szép volt, míg tartott, de egy napon szépen összepakolt a drága és elindult egy új világba. Ezen gondolatok voltak fejemben és az óceán, hová készültünk egy nyári délután, de nem jutottunk el oda soha, mert Ő másképp gondolta. Mentem lehajtott fejjel, nem láttam, ki előttem van és azt sem, ki mögöttem haladt. Egyet láttam csupán, a gyönyörűlányt, ki elhagyott, s ki nem akarta már velem nézni a tengert és az óceánt. Hírtelen velem szembe jött két női láb. Mást nem is láthattam volna belőle, mert lehajtott fejem csak ezt érzékelte. Elég volt látnom a lábát, hogy megremegjen kissé testem. Cicanaci volt a csodálatos lábakon, mi úgy feszült a testre, mint festék az ecsetre. Amúgy is gerjedek a női lábra, főleg, ha erős és van tartása. Ennek volt. Felkavart a látvány és felnéztem a nőre. Barnának gondoltam valami miatt, de Ő szőke volt és bájos. Ott állt előttem a női ideálom. Meg kéne szólalni, de torkomban gombóc, testemben vágy. Nehezen megy a megszólítás.

- Ó, gyönyörű nő! Elvarázsolsz engem, oly szép vagy és testem ontja a vágyat, hogy megérintse bőröd és szíved. Vágyat ébresztettél bennem kedves és szikráját a szerelemnek. Mondd, megismerhetlek jobban? Kitárod felém a lelked is, hogy azt is lássam, ne csak a tested? - Rám mosolygott lágyan és én elvesztem a mosolyában.

- Kedves mit mondasz. Örülök minden szónak. Oly kedvesen szóltál, hogy lényed megérintett. Ismerjük meg egymást, nem bánom, nincs ellenvetésem. - Hónapok teltek-múltak és a lány szerelmét megkaptam. Szeretett Ő szívvel és testtel, nagyon. Vele boldog volt minden pillanatom. Megnyugtatott léte és éltetett szerelme. Testre simuló nadrág, ez volt a gyengém, így arra kértem mindig Őt, ha lehet, ilyet vegyen fel, ha velem van. Volt neki sok színes cicanacija, amivel az őrületbe kergetett és heves vágyat ébresztett. Egyik délután megláttam egy piros cicanacit az egyik üzletben és egyből Rá gondoltam. A nadrágban Őt láttam. Elmeséltem neki, mi volt az, mit láttam és megkérdeztem, örülne-e, ha megvenném neki? Mosolygott a Drága, és én nem vártam a válaszára, mert tudtam, a nadrág lesz az ajándéka. Piros dobozba raktam a csodás darabot, majd piros masnival kötöttem át. Szinte a dobozból is dőlt a vágy. Vörös rózsát raktam hozzá neki, mert tudom, azt szereti. Izzott minden, mit kezemben tartottam és remegett a lábam, mikor megláttam. Nehezen jött ki a hang a torkomon, mert oly sok volt a kezemben a piros, ami igaz, nagyon izgatóan hat és testem, lelkem Őt akarta ölelni, csókolni, szeretni. Boldog volt a Kedves, mikor meglátta ajándékát és meghatottan köszönömöt dadogott. Rám mosolygott és adott egy édes csókot. Óvatosan kibontotta a dobozon a masnit, hogy megnézze, mit is kapott. Mikor a fedelet leemelte, pajkosan mosolygott szeme.

- Mindjárt jövök, Kedves, csak fél percet kérek.

A fél percből tíz lett, de nem érdekelt, mert mikor megláttam, lélegzetem el ált, úgy csodáltam. Előttem állt Ő, a piros cica nadrágban. Testére feszült az anyag, követve a fenék vonalat és a combjai vonalát, míg elérte a bokát. Magas sarkú cipő nyújtotta a gyönyörű lábat és fokozta bennem a vágyat. Légzésem nehézzé vált kicsit, a szám száradni kezdett, míg Ő így szólt.

- Kedves, oly selymesen bársonyos ez az anyag, hogy simogatja a combomat. Csodálatos, mit vettél nekem. Gyere, kérlek, érintsd meg.  - Remegő lábbal közeledtem hozzá. A csodás lábak vonalát követtem szememmel, mit tudtam, hamarosan megérintek.

- Érzed, mily bársonyos az anyag tapintása? És mily forró, ami vágyamat sugározza.

- Érzem! - Dadogtam kábán. Alig értem hozzá, mikor rám nézett és mosolygott. Mikor mosolygott, nem tudtam neki ellenállni. Akkor, egyből meg kellett Őt csókolni. Most is így történt. Egybe forrt ajkunk és vadul, hevesen csókolóztunk.  Édes volt a csókja, mint a méz és oly határozott, de mégis oly lágy, hogy csak fokozódott a vágy.

- Kedves! Oly szép-e ruhadarab, mit kaptam és oly szívesen viselem, de most levenném, mert tested akarom érezni. Érezni, mikor bőrömhöz ér tested és általad egy leszek Veled. - Már nem is igazán hallottam, mit akar, hisz csak szófoszlányok jutottak el tudatomig, de azt biztosan éreztem, hogy szeretni akar. Én is alig vártam már, hogy magamhoz húzzam és vágytól hevült testem neki adjam. Bőrének minden milliméterét éreztem, mikor ráfonta testét, testemre. Halkan suttogott szerelmes szavakat fülembe, mitől csak még jobban éreztem, hogy akarom Őt. Simogatta arcom oly lágyan, mint ahogyan mindig szokta, és ez nekem oly jól esik minden alkalommal. Szívvel szeret Ő, ami oly ritka, mert szíve sugározza a testébe a vágyat, ami nem ismer időt és teret, csak boldog, belefeledkező szeretkezést. Kényeztet és kényeztetem. Csókolom és visszacsókol. Mikor, már oly heves a vágy, hogy nem bírjuk tovább, akkor olvadunk egybe. Oly csodás, mondanám, de néma maradok, mert ily szép szeretkezésem csak Vele volt. Szíven keresztül ölel a test, míg eljut oda, ahol azt mondja, "boldogság Veled az élet". Elönti testem-lelkem a boldogság, mert enyém volt e csodálatos lélek, ki bennem vágyat ébresztett. Ránézek a piros cicanadrágra, ami behozott minket az ágyba és oda szólok neki, mintha értené, amit mondok.

"Te, piros cicanadrág! Széppé varázsoltad a délutánomat."