Barack vagy szilva? Feles vagy deci? Ebben döntök már csak, másban nem. Ki hitte, hogy így alakul? Senki. Mindenről én tehetek, mondja kilencven éves Anyám, ki nem nevez már másnak, csak alkoholista alaknak. Igaza van vagy nem, én már nem vitatom, de hogy megszülettem minden felesnél bánom. Ne okoljak, sorsomért senkit mondja Anyám, de én okolom Őt és Apámat is, mert tárgyként kezeltek és úgy formáltak, ahogyan Ők akarták. Létrehoztak egy egyedet, amit gyereknek neveztek. Adtak nevet is ennek az élőlénynek, így lettem Jóska. Na, ez nem is lenne furcsa, mert falunkban annyi a Jóska, mint erdőben a fa. Boldog volt Apám, hogy fia született, mert már látta is, hogy én leszek az, aki a gazdaságát vezeti. Három éves sem voltam még mikor már a földekre vitt magával, hogy lássam mi vár rám nagykoromban. Már, akkor sem tetszett a hajladozó búzakalász, meg a sürü répa és káposzta föld. A kukoricásba meg kifejezetten féltem, mert mindig eltévedtem. Már, akkor tudtam nem akarok én kapálni, meg ásni, de ki törődött vele. Mikor, iskolába kerültem nagyon örültem, mert úgy vonzottak a betűk és a számok. Minél több tudást akartam magamba szívni. Apám ezt másként látta, mert a földekre vezényelt és kapát adott a kezembe. Én, inkább ceruzát szerettem volna. Mikor, ezen óhajomnak hangot adtam akkora pofonnal viszonozta, hogy szikrázott a szemem.

- Minek akarsz Te tanulni? Elég, ha meg tanulsz írni, olvasni, meg a pénzt meg tudod számolni. Szépen átbukdácsolsz azon a pár éven, aztán úgy is a föld vár rád.

- Én tanulni akarok, és híres ember szeretnék lenni. Orvos szeretnék lenni.

-Adok én neked álmodozást. Mindjárt kapsz egy jobbost meg egy ballost, hogy megtudd, hol lakik a jó Isten. Parasztnak születtél, és az is maradsz. A betegeket, meg gyógyítsa az, aki oda született ahol ez a lényeg.

Apámat meggyőzni valamiről is nagyon nehéz lett volna. Amit Ő kigondolt, az úgy is volt. Nagyon szerettem olvasni, de csak titokban a szénakazalban elbújva tudtam, mert ha Apám észrevette, hogy könyv van a kezemben akkora pofont adott, hogy bedagadt az arcom. Először tiltakoztam, majd feladtam terveimet és fejet hajtottam Apám akarata előtt. Kapáltam, permeteztem, had ne soroljam. Tizennyolc éves voltam mikor Apám azt mondta, ideje megnősülni. Én, még nem akartam, de Ő már az asszonynak valót is kinézte nekem. Zsuzsit a falu legcsúnyább lányát szemelte ki nekem. Az, hogy csúnya volt egy dolog, de buta is volt. Egy volt a lényeg, sok földjük volt és Apám egyesíteni akarta, hogy még több legyen.

Elvettem a Zsuzsát, mert mit is tehettem volna. Anyám is tapsolt örömében, mert így legalább kevesebb dolga lesz majd, hisz menyecske kerül a házhoz, és az majd elvégez mindent. Volt, héthatárra szóló lakodalom. Röhögött rajtam minden koma. Én, nem tudom miért, de nem nagyon tudtam a feleségemre, még ránézni sem. Az meg, hogy ölelgessem eszembe sem jutott. Nem is hiányzott neki. Nem is tudta szerencsétlen mi az a szeretkezés. Három évig éltem egy szűz feleséggel. Nem semmi mondhatja bárki, de akkor Apám azzal állt elő, hogy unoka kéne, és ha lehet, akkor fiú, mert az vihetné tovább a családi gazdaságot. Én nem tudom mit gondolt az öreg, hogy majd kiválogatom a spermiumokat és a lány képződményeket a kútba dobom? A fiú spermáknak meg azt mondom, hogy hajrá! Hiába, soha nem volt sok esze a Faternak. Egyhez értett csupán, a földhöz. Testi vágyait is ez elégítette ki szerintem, mert Anyámat sem sürün cirógatta. Mit lehetett tenni? A Zsuzsát teherbe kellett ejteni.  Gondoltam nem lehet ez olyan nagy gond, mert egyszer ráugrok és minden rendben is van. Féltem ettől az egésztől azért, mert szűz nővel dolgom nem igen akadt. Na, nem mintha más nők lettek volna. Egyetlen nő volt addig életemben a Vica. Én 16 voltam Ő 30. Jó nagy mellei voltak. Arra gerjedtem, de maga az aktus nem hagyott nyomot. Sok volt az akkor szűz fiú testemnek. Én, akartam még őt később is, de ő elhessegetett, mert ő az igazi férfiakat szereti, nem a tapasztalatlanokat, mondta. Jaj, de szép melle volt! Mit nem adnék érte, ha megfoghatnám. Szóval tapasztalatom sem volt sok, de azért tudtam mit kell csinálni. Legfőképpen attól féltem, hogy a Zsuzsa megkedveli a dolgot, aztán jól nézünk ki, mert akkor minden estémet a karjaimban akarja majd tölteni. Egyben bíztam csupán, hogy kevés az a nő kinek jó a dolog és reméltem ő is úgy lesz vele. Azt, hogy milyen volt az összebújás inkább el sem mesélem, mert, hogy jó nem volt az biztos. Alig hittem, hogy vége legyen, és mikor Zsuzsa sírva fakadt én úgy örültem, mint majom a farkának, mert tudtam nem volt jó neki és így nem fog követelőzni. Sírás közben nagyot sóhajtott és hüppögve mondta:

-Mit tettél Jóska? Bántottál! Látod, vérzik mindenem! Feljelentelek és látleletet vetetek!

-Bolond vagy Te! Menjél csak nyugodtan, legalább még az is fog röhögni rajtad, aki eddig nem röhögött.

-Többet elő ne forduljon, mert megjárod!

-Hidd el, én biztosan nem nyúlok hozzád.

Szerettem volna betartani ígéretemet, de nem volt szerencsém, mert nem esett teherbe. Egy évig kínban éltem, mert, hogy Apám ne morogjon állandóan próbálkoztam újra és újra, de az eredmény nulla. Egy év után nagyon meguntam a dolgot és elvittem orvoshoz. Megvizsgálták és elmondták, hogy soha nem lehet gyereke, mert kicsi, fejletlen a méhe, meg van még más baja is, de a fene se értette azokat a latin szavakat. Egyet tudtam viszont, biztosan azt, hogy többet nem kell próbálkoznom. Apám szó szerint beleőrült a dologba. Hat hónapra rá, hogy megtudta a hírt, már temettük is. Kicsit fellélegeztem, mert nem volt, aki minden nap parancsolgasson. Gyorsan tettem a dolgom. Elsőként beadtam a válópert.  Zsuzsának önként és dalolva adtam vissza a földjét, mert engem nem érdekelt. Anyám sopánkodott, hogy mi lesz velünk? Én mondtam, hogy nem érdekel a föld, adjuk el. Arról szó sem lehet csattant fel. Vagy műveled, vagy világgá mész! Nem vitás mit választottam. Inkább haljak éhen, de nekem elegem volt. El is jöttem Anyámtól. Ennek már közel húsz éve. Egy évben egyszer megyek haza, hogy megnézzem él e még. Ő, összeköltözött a Zsuzsával és együtt élnek. Én, pedig úgy napról, napra elvagyok. Van, hogy van nőm, van, hogy nincs, de általában van. Utcán még nem kellett aludnom soha az biztos, és nem érdekel már semmi, csak az, hogy mi van a pohárban. Szilva vagy barack, feles vagy decis?