Mikor iskolába jártam a tanító néni azt mondta, hogy fontos, hogy ismerjük a számokat, mert fontos részét képezik majd az életünknek. Ezért nagyon tanuljuk meg a matematikai műveleteket. Tudni kell, osztani, szorozni, kivonni és összeadni. Aki ezeket tudja, azokat nem érhetik majd meglepetések. Akkor, még ő sem gondolta volna, hogy a számokkal kapcsolatban érnek még meglepetések. Most, nem a hagyományos matematikai műveletekre gondolok, mert azt, most sem árt tudni. Amire én gondolok, az egészen más. Szerves része lett életünknek a számok, mert egyszerűen, mi is csak számokká váltunk. Bevallom őszintén, engem zavar, még akkor is, ha tudom, hogy ezzel az ügyintézés egyszerűbb és gyorsabb. Vegyük is szépen sorba, hogy hol is vagyunk a számok foglyai. Orvoshoz mész, vagy kórházba, vagy szakrendelőbe, akkor első a TAJ kártya és azon a TAJ szám. Hol van már az az idő, mikor sorodra a rendelőben vártál és mindig tudtad, hogy ki után következel. Mikor kijött a nővérke és mosolyogva mondta, Gizi néni tessék jönni. Érted? Gizi néni. Most meg egy csilingelő hang jelzi, hogy te következel, mert nálad a huszonegyes. Belépve, Te köszönsz, de a nővérke előbb a TAJ kártyádat kéri, mert a TAJ számra kíváncsi, és csak utána köszön és boldog lehetsz, ha neveden is szólít, mert akkor érzed, hogy ember vagy és nem csak egy szám. Tiszta kártyajáték az élet, mert lapokat, akarom mondani számokat, húzunk minden hol. Patika, sorszám. Bank, sorszám.  Szolgáltatók, sorszám. Mindenhol csak cetlik, rajta sorszámok. Még emlékszem, mikor a postán sorba álltunk egy-egy levél vagy csekk feladásakor. Ó, milyen más volt az. Hiába voltak előttünk tízen, mi vártunk türelmesen, mert közben tudtunk beszélgetni. Ó, de sok jó sütemény recept cserélt ott gazdát. Boldogsággal töltött el minket az is, hogy valamit, valahol olcsóbban vehettünk, mert a sorban állás közben megtudtuk, hogy hol mennyibe kerülnek a dolgok. A napokban, beugrottam az egyik szolgáltatóhoz, ahol csupán egy aprócska kérdésem lett volna. Siettem. Így nagy volt a lendületem, mikor beléptem. Láttam, hogy egyetlen ügyfél sincs, csak hat ügyintéző. Szuper, gondoltam. Fél perc és végzek is. Ki is néztem magamnak az egyik ügyintézőt, és már tartottam is felé, mikor egy éles férfihang szólt utánam.  Sorszám! csak így sorszám. Érted? Megfordultam és értetlenül néztem rá, de ő továbbra is határozott volt. Húzzon sorszámot! Zengett a hangja. Én, már az ügyintéző előtt álltam ekkor, és köszöntem is neki. Mikor, ő is csak azt kérdezte, hogy sorszám? Ez őrület! Köszöntem újra, és mondtam, hogy csupán egy aprócska információra lenne szükségem. Húzzon sorszámot, szólt, majd elfordította a fejét és úgy tett, mint aki szorgalmasan dolgozik. Kedvem már nem volt kérdezni, de gondoltam, legyenek boldogok, húzok egy sorszámot, ha már annyira akarják. Kifelé menet, húztam egy sorszámot és a biztonsági őrnek adtam. Ez, legyen a magáé. Nézett rám furcsán. Nem is értem, miért nem örült, hisz teljesült a vágya, az ügyfél sorszámot húzott, majd gyorsan ki is húzott. Nem mondom, hogy jó volt a hangulatom mikor kiléptem, de erről is én tehetek, mert, meg kéne tanulnom végre, hogy csak számszerűsítve lehet élni. Lassan már a nevem is számmá lesz alakítva és, hogy valójában mi is a vezeték és keresztnevem el is feledhetem. Azon csodálkozom, hogy még a közértekben nem vezették be. Így, itt még átélhetem azt a régi érzést és milyen hasznos is néha. A minap álltak vagy nyolcan előttem és mögöttem is legalább annyian. Lassan haladt a sor és beszélgetni kezdtünk. Ó, milyen jó, hogy ezt tettük, mert a lisztet, gyorsan ott is hagytam, mert ketten is mondták, hogy bogaras. Pontosabban, lisztmolyos. Hálás voltam nekik. Napok múlva mikor az egyik vásárlótársammal összefutottunk az utcán, mosolyogva üdvözöltük egymást. Jó érzés volt. Ezt a történetet, azért nem nagyon fogom mesélni sehol, mert még az lesz a vége, hogy holnap a közértben is sorszámot húzhatok, hisz rájönnek, hogy ha az embereknek van lehetőségük és idejük egymással beszélgetni sorban állás közben, akkor ez számukra nem is olyan kedvező.

Kérjük a 412 sorszámú ügyfelünket, hogy fáradjon a kettes pulthoz.

Ó, ez én lennék! Na, majd mesélek még.

                                                             48392765 4198