Hüvös a reggel, mikor csörög a vekker. Álmosan csendre intem, és szememmel, lelkemmel  a napsugarakat keresem de nem süt a nap. Esik az eső és nem keres a kedves. Ma reggel nem vagyok fontos neki. Hideg a kávé és keserű. Az élet nem egyszerű. Gyors készülődés és futás mert késve érkezni a munkahelyre nem igazán nyerő. Táska, telefon és a szemetes! Megvan minden. A szomszéd úgy halad el mellettem a folyosón mintha nem is ismerne. Ennek meg vajon mi baja? Gondolkodni nem igazán van időm a dolgon mert gyorsasági versenybe kezdett a mutató az órámon. Ó ilyenkor hogy tud az idő rohanni! A trolivezető sem kedves. Sőt, inkább morcos mikor mondja, menjenek már beljebb. Ennek meg is lett az eredménye mert cipőm idegen lábnyomokkal tele. Egy öregúr elég dühösen rám szól, hogy vigye már a zsákját arrébb. Milyen zsákot nézek rá bambán de Ő folytatja: - Nem tudom miért kell korán reggel ilyen nagy zsákkal utaznia? Mondanám, hogy mi köze hozzá de akkor ér a felismerés, hogy nem dobtam a kukába a szemetet a házból kijövet. A hajam kócos, pedig mennyit vacakoltam vele de mi volt az értelme? Apró kis csigák kibomlottak sorban és hol van már a forma. A pulóverem is furcsa mert elszaladt rajta a minta. Egyetlen szem akart csak útra kelni de szép lassan követte a többi. A telefon csörög. Talán a kedves? Beleszólok de néma, mert nem szól bele senki. A hívó nem kívánta felfedni magát mert azt olvasom a készüléken, hogy a hívó ismeretlen. Tiszta cirkusz, mondom és úgy is érzem magam mint aki ott van a porondon és engem figyel mindenki. Annál is inkább mert ezen gondolatok közben rám szól a főnök üvöltve csak nem álmodozik kedves munka közben? Ó, hogy vinné el a csóka, mondanám de inkább befogom a szám. Előnyös dolog nyelni a mérget,érzem, mert fáj is a gyomrom tőle egyből. Jöhet a gyógyszer ami természetesen nem hat. Levegő, levegő! Üvölt érte a testem. Kinyitom az ablakot de levegő helyett körbe ölel a szmog. Megfulladok! Döntök! Teszek egy kört az épület körül mielőtt magamba öntöm az ötödik kávémat. Kilépve az utcára, na ki jár pont arra? Egy fekete macska. Mi az, hogy jár! Fut előttem át. Most már kétség sem férhet hozzá, hogy ez a nap számomra már semmi jót nem kínál. Hideg a kávé, kihűlt a leves is. A kedvesem sem keresett még eddig. A munkának vége. Haza indulok végre. Talán a nap hátralévő része még szép lehet, reménykedek. Nem kellett volna mert a troli nem jár órák óta. A pótló busz késik és a végállomás előtt jó nagy kerülőt tesz, mielőtt beáll a megállóba. Na végre hazaértem. Kulcs a zárban nem mozdul de nem adom fel. Tekerek még rajta hisz  én vagyok az erősebb. Siker! A kulcs fele a kezemben a másik fele a zárban. Telefon! Jön a szerelő. Az ajtó kitárul végre. A lakatos velem ellentétben vidám mert szép kerek a számla. Sok a végén a nulla. Pénztárcám üres és valami miatt elzárták a vizet. Kezemben egy papírlap mit akkor vettem fel mikor a mester kinyitotta az ajtót. Rajta egy szívecske! A kedvesem járt erre. Izgatottan kezdem olvasni a sorokat, mert remélem, hogy olyat ír ami kicsit feldob, de nem.

Kedves! Ma nem jövök, ne várj! Vidékre kellett utaznom. Hívni akartalak de lemerült a telefonom. Holnap pótolunk mindent mikor hazaértem. Legyen szép estéd és szeretlek! Bocsi, hogy így alakult ez a nap de nem egyszerű az élet. Néha közbe jönnek váratlan események.

Az estém szép, a napok remek a hűtőm üres! Ez a nap eszméletlen, már csak nevetek. Éhesen bekapcsolom a gépet, gondolván megnézem a közösségi oldalon, hogy mit ettek ma az ismerősök és néhány üzenetre is válaszolok de ami nem fontos az várhat. Lassan tölt be a gép. Na végre! Katt! A kért oldal nem érhető el. Mi történt, kérdezem magamtól de már látható a válsz. A hálózat nem érhető el. Nincs jel, nincs wiffi! Ideje ágyba bújni, mert ma füstbe ment minden terv de ez már csak így van ha rosszul indul egy nap. Álmomban viszont szép lesz minden. Remélem! Holnap pedig egy boldog napra ébredek mert az élet örök körforgás ahol a jó és a rossz váltja egymást.