Hol vagytok barátok?

Hova tüntetek?

Harsány hangotok hova tűnt?

Elég volt egy járvány, hogy feledjetek,

vagy csak látszat volt minden csupán?

Nincs rohanás a napokban.

Nem lehet arra sem hivatkozni,

hogy nincs idő semmire.

Változunk, és változik körülöttünk minden, és

bebizonyítja az élet, hogy kevés az igaz barát,

és sok a hamis.

Mosolyok jutnak most eszembe,

mellyel megajándékoztatok, mert valamit akartatok.

Szavak jutnak eszembe,

amivel elmondtátok, hogy a barátaim vagytok.

Nem vagyok csalódott,

mert mindennek oka van,

és ennek így kellett történnie.

Felértékelődik most azoknak az értéke,

akik nem mentek,maradtak.

Ma, már tudom, kire számíthatok.

Ma, már tudom, ki az, aki úgy szeret, ahogyan vagyok,

és ki az, aki segítő kezet is nyújt felém.

Ez, nagyobb erőt ad, mint száz vélt barát.

Ők, igazi arcukat mutatják.

Egyszer, véget érnek majd a nehéz napok.

Igaz, semmi nem lesz már olyan, mint rég,

mert az én szemem is másként néz majd azokra,

akik magamra hagytak a nehéz pillanatokban.

Már most, tudom, hogy mire fogtok hivatkozni,

hogy miért nem kerestetek,

de ezzel már elkéstetek.