- Gézám, ne haragudj már a tegnap estéért! Tudod, nagyon szégyellem magam, de mindig azt hiszem, attól a fröccstől jobb lesz a kedvem, de nem akar a hangulat jönni és úgy érzem, kell még néhányat inni. Úgy sem ér már semmit az életem, de az a gond, hogy attól az átkozott fröccstől sem szépül meg a…

Karom ölelne, de nem vagy. Ajkam csókolna, de hol vagy? Kinek karjaiban pihensz éppen? Kinek csókjában keresed a boldogságod? Hiányod fáj, de mit tehetek, ha szíved mást szeret, akkor én sokat nem tehetek. Minden könnycsepp, egy boldog perc emléke, amit tőled kaptam, és őrzöm, örökre. Ősz…

Olykor, olykor, felsóhajtok mélyen, milyen jó is volt gyereknek lenni régen. Akkor, még nem volt ilyen sok okos kütyü. Mi, próbáltunk okosak, lenni, vagy tudatlanságunkat leplezni. A Tévé is fekete –fehér volt, ha, volt. Hétfőn, adásszünet volt. Anya, olvasott mesét ilyenkor. A kenyérre,…

Ráálltam a mérlegre, de nem volt kedves hozzám. A súlyomtól kiakadt. Én, miatta akadtam ki, mert nem számít neki semmi. Nem veszi figyelembe, hogy kínok, keservét megélve fogyókúrázok, de ő egyre többet mér. Kiakadtam. Az asszony, meg miattam akadt ki, mert olyan durva szavakat mondtam, hogy nem a…

Emlékszem, mikor még kéz a kézben, mentünk a szigetre. A nyár édes ragyogása ölelt körbe. Nagyot dobbant a szívem, mert szerelmet éreztem. Édes nevetések, boldog ölelések. Padokon pihentünk, egymáshoz simulva. Oly egyszerűnek tűnt akkor az élet, mert velem voltál, és ennél nem is kellett…

Villamoson zötykölődök, végállomástól végállomásig. Hosszú az út, de nem zavar, mert olvasok. Így gyorsabb az utazásom. Velem szemben üres az ülés. Nem is bánom, de nem tart soká az érzés, mert lehuppansz velem szembe és kikerekedett szemmel nézel rám. Valahogy úgy, mint aki ufót lát. Könyvem címét…

Nagy volt az izgalom reggel. Anya, a kezemet nehezen engedte el. Becsengettek!   Én, boldog voltam, de egy kicsit féltem, mert ez már nem az ovi, ahol egésznap lehet játszani. A Gyuri is hiányzott, aki az ovis legjobb barátom volt. Írok majd neki levelet, ha megismerem a betűket. Délutánra…