Nem érdekelte a divat. Kontyot hordott, mikor nem is volt divat. Mikor jelzőkkel illették, jókat nevetett, mert minden egyes szó lepergett róla, és csak nevetett újra. Mindennek tudott örülni. Esőnek, szélnek, napsütésnek. Mikor esett az eső, tenyerét tartotta az esőcseppeknek, majd tenyeréből…

Fejét tenyerébe temetve ült. Reményt vesztve, csodában már nem reménykedve. A napsütés nem vigasztalta. A külvilág, mintha nem is volna. Szemei fátyolosak voltak, ha véletlenül felpillantott és tekintetét valaki elkapta az láthatta. Túl volt már a negyvenen jócskán. Kora a félévszázadhoz közelített…

A véletlenekben vannak a legnagyobb csodák. Hallottam életemben oly sokat, de megtapasztalásában addig nem volt részem, míg azon havas délutánon, a körúton nem találkoztunk. Nagy pelyhekben hullt a hó, nyugalmat árasztó. Csendesen, lassan értek földet a hópelyhek. Nem siettek, nem rohantak,…

Esős őszi délután, mikor sírnak az őszi falevelek, mert tudják, vége a nyárnak és ők sem pompázhatnak már ragyogó zöldben tovább, de méltósággal viselik azt, hogy a ma még pirosban rozsda és szivárványszínben pompázásuk lassan, de véget ér. Nézve az elárvult leveleket, vagy a pont egymáshoz…

Kicsiny falu, piciny házában éldegélt Irma és Gyurka. Miután egymásra találtak, nem sokat tétováztak, mert gyorsan kimondták a boldogító igent. Gyurka azt vallotta, az asszonynak otthon a helye. Neki meg az a dolga, hogy feleségét és majd a kis csemetét eltartsa.  Sokan mondták, régimódi felfogás…

Már semmi nem a régi, mert tova tűnt a szeretet. Átvette helyét a közömbösség és a gyűlölet. Mi lesz ennek a vége? Már nem nézünk egymás szemébe. Idegen a másik, pedig vele élünk. Ütünk, marunk, szavainkkal döfünk, keblünkre már senkit nem ölelünk. A régi ismerőst nem ismerjük meg, mert…

Az utóbbi időben, azt vettem észre, hogy egyre kisebbek a betűk és ezért gyorsan el is fárad a szemem. Mivel is szembesültem naponta? Alig-alig tudom a csomagoláson található információt elolvasni. Nem derített nagy örömre ez a tény, de gondoltam, ez sem véletlen. Hisz, manapság minden kevesebb,…

Volt egyszer egy nénike ki egyedül éldegélt a nagyváros közepén. Gyereke nem született, mert férjnél nem volt soha. Miért élte le életét társ nélkül? Senki nem tudta, de hogy magányos nem volt soha az tény. Gyerekek vették Őt körbe és ettől boldog volt. Közel hatvan évig tanította a betűvetést és a…

Vega volt a Sára már jó pár éve. Na, nem volt mindig ez így, mert régen sok húst evett, amit nagyon szeretett, de egyszer olyan dolog történt életében, hogy búcsút mondott a disznó, marha és csirkefalatoknak és rászokott a friss zöldségre. Sára ugyan is hosszú-hosszú évekig magányosan élt, míg…

Gyere, hű társam, itt pihenj meg az ölemben. Nem a lábamnál van a helyed, Te attól többet érdemelsz. Gyere, rázd meg kis, vizes bundádat, aztán nézzünk fel szépen ketten a csillagos égre. Látod azt a sok csillagot, Maxi? Nem sokára én is ott leszek. Ne légy szomorú, elég, ha én az vagyok. Na! A…