Emlékszel még a tavaszra?
Bontakozó szerelmünkre, az édes csókokra?
Emlékszem még a nyárra?
A hosszú esti sétákra, a beszélgetős,
borozgatós estékre a hold fényében terveket szőve?
Emlékszel még az őszre?
Az, összebújós hideg estékre, a színes falevelekre?
Emlékszel még a télre?
A havas…
Utolsó simítások a tortán, már csak a díszeket kell rárakni és kész is. Tizennégy éves a lányom, és ma van a születésnapja. Istenem! Hogy elrepült az idő! Őt nézem, és a gyerekkorom jut eszembe. Mikor, én voltam ennyi idős, akkor egy perc alatt fel kellett nőnöm. Ő, vidám és boldog, én akkor…
Még, hogy a fiukat nem tudják elengedni az anyák, de arról miért nem mesélnek, hogy a lányokra telepednek az anyák és megkeserítik mindenki életét. Én már tudom, nem véletlenek az anyósviccek. Alkoholistát csinált belőlem az a bestia. Jaj, ne kiáltson fel senki, hogy miért beszélek így róla. Aki azt…
- Emelem a poharamat az egészségedre, a szépségedre, a lelkedre és arra, hogy vagy nekem. Boldog, nagyon boldog vagyok, hogy felém sodort Téged az élet. Szeretnélek boldoggá, nagyon boldoggá tenni. Megadni számodra azt, amit csak tudok, és ami örömöt okoz Neked.
- Nagyon szeretlek, tudod. Érezned…
- Pistikém, csodaszép lakásod van! Megengeded, hogy körülnézzek?
- Természetesen.
- Gyors leszek, mert, tudod, dolgoznunk kell.
- Való igaz, rengeteg dolgunk van, de valahol jó is, mert így biztos a cég jövője. Addig én előkészítem a rajzokat.
- Jó lenne nekem is egy saját lakás.
- Lacikám,…
Van aki nevet, van aki sír.
Van aki addig dolgozik amíg csak bír,
és van aki soha nem dolgozott
és nevet azon ki sírva egy életet ledolgozott.
Van aki kérdez, van aki felel.
Van aki hallgat, mert felelni sem mer.
Nem mer, mert retteg, hogy válasza megfelelő lesz e.
Van aki eszik, van akitől…
Kérdezed, hogyan születtem? Úgy, mint más. Szülőágyon vajúdott anyám. Szeme könnyel volt tele, mert kínozta a fájdalom és mindent megadott volna azért, hogy vajúdása ne fél napig tartson, de nem segített senki neki, hagyták természetesen szülni. Nagyot sóhajtott, mikor felsírt a gyermeke. Kislány,…
Dolgoztam én gyárban.
Szövőgépek zajában.
Dallamokat szőttem a zúgó gép zajára,
mert hittem a jövő boldogságában.
Ahogy kattogott a gép, úgy
épült bennem a jövőkép.
Szürke volt és zajos minden nap, de
éltettek a dallamok.
Egy idő után, hiába daloltam az alkotott dallamot,
rádöbbentem arra,…
Ó, ha csak egyszer el tudnám mondani azt, amit érzek! De nem tehetem meg, mert akkor a világod omlana össze. Az a gyönyörű kép, mit magad előtt látsz minden nap. Boldognak akarlak látni, és soha nem akarlak megbántani, hisz oly sok mindent tettél értem, hogy ezekért csak hálával tartozom. Neked nem…
Forró nyári délután. A hőmérő higanyszála a negyven fokhoz közelít. A hetek óta tartó meleg megvisel mindenkit. Nyugtalanná, ingerlékennyé tesz mindenkit a forróság. Munka után futna legszívesebben haza az ember, de ólomként nehezül el a láb, és a test rohanásra nem képes. A forróság a metróban…