A nagy téren, egy nagy templom áll. Itt imádkozott minden este egy törékeny, picike nő. Egyedül jött és egyedül ment. Szemét mindig elborították a könnyek. Ha megszólította véletlenül valaki, Ő visszamosolygott rá és válaszolt kérdésére, míg arcán végig folyt a könny. Soha, senki nem tudta, mit kér.…

Mondd, tudnál szeretni? Szíveddel magadhoz ölelni?                                           Én, szeretlek rég csak féltem kimondani még, mert talán öreg vagyok már a szerelemhez és talán kinevetsz, ha bevallom, szeretlek régóta. Testem üdesége tovaszállt. Arcomon kisebb, nagyobb…

Olyan jó, felnőtt fejjel is gyereknek lenni. Édesanyám karjaiba futni. Mosolygó arcára puszit adni. Emlékeket idézni. Minden emlék úgy kezdődik, hogy emlékszel mikor kicsi voltál? Régi szép évek. Soha vissza nem térnek, de minden évben legalább egyszer, újra kicsi gyerek leszek, aki úgy…

  Nagy mosollyal az arcomon ébredtem, mert gyermeknap van. Egy évben egyszer. Én, azt szeretném, hogy legyen háromszázhatvannégyszer, na meg még egyszer. Szeretnék minden napon olyan boldog lenni, mint amilyen  ezen a napon szoktam lenni. Ezen a napon olyan jó, mert szeret mindenki. Dorgálni…

Réges, régen, mikor kicsi voltam, varázslatos ajándékot kaptam, ami olyan volt, mint egy mese és egész életemet meghatározta. Oly jó visszagondolni rá. Nem díszes dobozba volt csomagolva és színes masnival sem volt átkötve. Láthatatlan volt. Ajándék a lelkemnek és útravaló az élethez. Megtanítottak…

- Emlékszel? - Emlékszem. - Te meséled, vagy én meséljem? - Meséld Te, Drága, hisz mindig Te szoktad. - Mondd, miért van az, hogy még mindig olyan jó erről mesélni? Miért olyan jó még ennyi év után is felidézni? - Miért jó fogni a kezed, mi itt van velem? Azért, mert összeköt a szeretet.…

Égeti kezem a felforrósodott vas, de nem engedem, még jobban, erősebben szorítom. Úgy, mint aki erőt akar meríteni a kis belvárosi ház gangjának vasdarabjából. Kapaszkodom, ebbe a vasba mikor elgyengülök és bizonytalan vagyok. Csend van. Az ablakok zárva és a sötétítők is behúzva mindenütt. A hőmérő…

Nincs is annál jobb, mint hideg meggylevest enni az étterem teraszán, nagykabátban ülve, dideregve. Porszemeket tányérszélre tolva. Esélyt sem adva nekik, hogy egybeolvadjanak az édes lével. A fehér abrosz széle portalanítja a tányér szélét. Majd, izzó vörösben bizonyítja sikerét, hogy ő a győztes.…

Nem tudta hol van. Nem tudta merre jár. Órák óta rótta már a köröket, és nem egyszer érkezett vissza oda, ahonnan elindult. Hogy miért indult el, és kihez tartott, arról fogalma nem volt. Remegett a teste, mert elveszettnek érezte magát. Szeme könnyes volt, mert lelke tudta, nagy a baj,…

Mikor iskolába jártam a tanító néni azt mondta, hogy fontos, hogy ismerjük a számokat, mert fontos részét képezik majd az életünknek. Ezért nagyon tanuljuk meg a matematikai műveleteket. Tudni kell, osztani, szorozni, kivonni és összeadni. Aki ezeket tudja, azokat nem érhetik majd meglepetések.…