Egonka, az ötödik emeleten éldegélt szüleivel, egy óriási lakásban. Uralta is az egész teret. Játékait a lakás minden pontján rendszeresen szétszórta. Nem, csak a lakást uralta. Szülei is úgy táncoltak, ahogyan, ő húzta a nótát. Minden kérését teljesítették a szülők, és Egonkát a végtelenségig elkényeztették. Büszke is volt magára a picinyke gyermek, hogy ő uralja a teret, és minden embernek beszólhat a maga módján, mert senki nem mondja neki, hogy ne csináld. Az, elmúlt hetekben nagyon unatkozott, az öt éves fiúcska, mert zárva az óvoda. A játékok már nem kötötték le. A meséket unta. A házban sem nagyon találkoztak senkivel, mert ritkán hagyták el a lakást. Mostanában, a ház is olyan szürke volt és csendes. Ünnepek előtti, szokásos nyüzsgés is elmaradt az idén. Kevés dísz került ki az ajtókra és a szokásos nagytakarítási hullám is elmaradt. Valahogy, úgy volt mindenki vele, hogy idén jó lesz a poros ablakon is kinézni. Egyik reggelen, Egonka arra ébredt, hogy álmában kitalált egy okos dolgot, amivel feldobhatná a sok szürke napot. Reggeli közben elő is adta elképzelését.

• Apa, Anya! Húsvétra kérek egy nyulat.

Természetesnek vette, hogy reggeli után, már indulnak is, de nagyon meglepődött, mikor nemleges választ kapott.

• Nem! Nyulat, nem veszünk az idén! – szólt az apa.

Döbbenet a gyerek arcán, mert ilyet bizony ő, még soha nem hallott. Először, nem is tudta, hogy mire vélje apja tiltakozását, majd megmakacsolta magát, és azt mondta:

• De! Igen! Kell!
• Nem! Idén, nem lehet ebben a házban nyúl. –harsogott az apa és nagyot csapott az asztalra.
• Már, miért ne lehetne?
• Idén, kicsit más a helyzet, mert olyan ünnep lesz, ami semmihez nem fogható. A járvány miatt, itt most nyúl nem lehet. Most, nem részletezem, hogy miért. Válasznak legyen ennyi elég.

Egonka, nagyon nem értette a dolgot, de a magyarázat nem is nagyon érdekelte. Csalódott volt, de nagyon. Tudta, most hiába minden, mert győztes, most nem lehet. Tovább gondolkodott, hogy mit is kérjen, hogy boldog legyen. Ebéd közben jutott eszébe, hogy mi is az, ami jó volna.

• Kérek, akkor egy egeret, ha már nyulam nem lehet.
• Egeret? Azt, lehet. Olyan, sok egér szaladgál mostanában a házban, majd fogok egyet.
• De, apa! Az mind szürke. Én, fehéret akarok.
• Legyen. Megveszem.

Délután, útra is keltek és vettek egy fehér egeret. Papírdobozban vitték haza. Hazaérve kapott egy kalitkát az egérke. A szülők fellélegeztek, hogy minden rendben, a probléma megoldva. Gondolták, most nyugalom lesz, mert Egonka a kis egérrel napokig jól el lesz. Ami, jött arra, még a legrosszabb rémálmunkban sem gondoltak. Az, új családtag, már akkor röhögött magában mikor bezárták a kalitkába. Alig várta azt a pillanatot, hogy csend legyen és testét már szépen ki is szabadította és futott. Volt is sikítozás, mikor az anyuka meglátta, hogy szabadon a kis állatka. Igaz, egy idő után megbarátkozott a gondolattal, hogy bárhol szembe jöhet vele egy fehér egér. Múlt hét szombaton aztán kezdetét vette az őrület, mert Egonka sehol nem találta az egeret. Az, egész lakást felforgatták, de sehol nem találták. Több órás keresés után, úgy döntöttek, hogy megkérdezik a szomszédokat, hogy nem e találkoztak esetleg a kis csavargóval. Erzsike néni az egyik közvetlen szomszéd akkorát sikított, mikor megtudta, hogy miért csengettek be hozzá.

• Jóságos ég! Már csak az hiányzik, hogy összerágjon itt nekem mindent.- sopánkodott, majd gyorsan be is zárta az ajtót.

Piri néni a másik szomszéd, örült, hogy valaki becsengetett hozzá.

• Piroska néni, nem látott egy egeret?
• Régóta nem. Mióta kirakták azokat a dobozokat, kevesebb van, vagy megint elszaporodtak? Majd, szólok is a gondnoknak, hogy figyeljen jobban a munkájára. Felháborító, hogy felveszi a pénzt, minket meg megesznek ezek a kis szürke lények.
• Fehér! Nem szürke.
• Fehér?

Mivel a szomszédoknál, nem jártak szerencsével, végig járták a házat és mindenhová becsengettek. Vegyes volt a fogadtatás. Volt, aki segítőkésznek bizonyult, de voltak olyanok is, akik nem válogatták meg a szavaikat. A harmadikon, olyan méregbe gurult egy lakó, hogy ezzel csengettek be hozzá, hogy legszívesebben összetörte volna a becsengetőket. Annál is inkább, mert nagyon nem kedvelte a kis elkényeztetett gyereket. Egy biztos. Felbolydult rendesen a ház. Hol volt már ez előző hetek csendes világa. A negyediken, olyan vitát váltott ki az egyik házaspárnál az eset, hogy hangos veszekedésüket csak az nem hallotta, aki nem akarta.

• Nem érdekel Géza! Tekerd fel azt a fehér szőnyeget! Nem gondolod, hogy rettegve fogok itt a szobában lépegetni. Észre sem veszem, és véletlenül rálépek, és akkor olyan sikítozás lesz itt, hogy összedől a ház.
• Mit cirkuszolsz itt, egy ilyen kicsi állat miatt? Miért pont a fehér szőnyeget?
• Mert, abban észrevétlenül el tud bújni.
• Ó, hogy azt a…………….. és mondta és mondta.

Egy idő után viszont kikerült a szőnyeg a folyosó korlátjára. Gondolván arra, ha már ilyen szép, napsütéses, tavasz idő van, akkor had szellőzzön az a szőnyeg. Egyre több szőnyeg levegőzött a korlátokon. Valahogy, úgy voltak a lakók a dologgal, hogy ha már keresik azt a kis lényt és szétszedték a lakást, akkor már ki is takarítanak. Egyre több ablak kezdett csillogni. Szép, színes virágok is kerültek a gangokra. A lépcsőház is megszépült, mert úgy voltak vele, hogy ha már takarítanak, akkor legyen már minden tiszta és ragyogó. A zárt ajtók is kinyíltak, mikor délután nagy kiabálást hallottak. Az elsőn lakó férfi üvöltözött. Igaz, csak a feleségének „mesélt”, de zengett a ház.

• Hallottál már ilyet? Kalitkát vettek az egérnek. Mindig, tudtam, hogy nem normálisak, de hogy ennyire, elképesztő.
• Ne kiabálj már Géza!
• Ne csitítgass engem. Elegem van. Semmi kedvem nem volt ma takarítani. Gondoltam, kibontok egy doboz sört és pihenek, de nem. Ráadásul, bolond itt mindenki, mert most mindenki takarít. Megyek, ki is írom, hogy mit, miben kell tartani, mert ezek még azt sem tudják, hogy az egereknek terrárium való és nem kalitka. A bolond még el is mesélte. Én, megyek és kalitkába zárom az egész családot. Elegem van!

Sokan, megmosolyogták a történetet, mert most tudták meg, hogy mi is volt annak az oka, hogy a fehér egérke eltűnt. Estére lecsendesedett a ház és mindenki az eseményeket figyelte a tisztára mosott ablakok mögül, de nem sok minden történt.

Este, jött a gondnok a kukákat kihúzni. Nagyon meglepődött a tiszta, virágos ház láttán.  Itt meg mi történhetett? Már, az utolsó kukát húzta ki, mikor észrevette, hogy két szürke egér között egy fehér sétál.  Tudta, hogy a fehér nem illik a képbe. Így elővette a cintányérját, és az udvar közepén össze is csapta őket. Ilyen, sajátságos eszközöket használt, ha valamit közölni akart a lakókkal, és nem volt kedve minden lakásba becsengetni.

• Emberek! Kinek hiányzik a fehér egér? Az, egyiket megtaláltam. Jöhet érte a tulajdonosa.
• Kettő van Péter? – kérdezte valaki.
• Én, csak egyet találtam, de biztosra veszem, hogy van még egy, mert egeret tartani csak párban lehet.

• Apa! Apa! Megvan a kisegér! Holnap ugye veszünk még egyet?

• Na, az kéne még! – harsogott Géza hangja az elsőről. – Nincs kedvem minden héten nagytakarítani. Különben is, úgy szaporodnak ezek, mint a nyulak. Venni sem kell. Ahogyan látom meg is tette az első lépést e felé a mi fehér egerünk. Hamarosan szürkésfehér példányunk is lesz. – majd gyorsan becsapta az ajtót.

A többi ajtó is bezárult szépen sorban. A lakók megnyugodtak lassan, és visszatért a régi nyugodt élet.

Másnap hallottam, hogy az utcán beszélgettek a szomszéd ház lakói. Valami sikolyokról volt szó, amit éjszaka véltek felfedezni. Most, azt szeretnék kideríteni, hogy mi történhetett a közelükben, mert az egész éjszakájuk, olyan volt, mint egy rémálom.

• Én, már régóta mondom, hogy szellemek vannak abban a házban. Nem véletlen, hogy nem is költöznek el onnan az emberek. Nem tudják, ott eladni a lakásokat.- mondta egy idősebb nő.
• Maga, egy boszorkány! – reagált rá, egy férfi és vitatkoztak tovább.

Ők, még nem tudták, hogy a szomszédban, egerekről álmodtak a lakók. A napközben átélt dolgokat álmodták újra, még félelmetesebb formában a történetet tovább szőve.