Ölelj át

A tavasz gyönyörű fényében,

sír a lelkem,

mert nem foghatom kezed.

Nem ölelhetlek.

Szerelmem édes szavaival,

nem halmozhatlak el.

Tél van a lelkemben.

Hó takarja, védi, szerető,

szerelmes érzéseim.

A szürke magány, nem nevettet.

Halkan suttogom neved.

Ugye érzed, bárhol is vagy?

Átölellek a végtelen térben,

Úgy, mint rég, mikor még itt voltál.

Ne, válaszolj, ne szólj semmit,

csak ölelj át a végtelen térben.

Számomra, már ez is ajándék.